Élek! (vagy álmodom?)

Nem akarok egyedül aludni, egyedül lélegezni, egyedül alkotni, egyedül érezni. Aki kell, az az erejével és a gyengeségeivel együtt kell. A lélegzetvételével akarok összeolvadni. Az örökkévalóságig. Hogy többé ne engedjen el. Ez a nyugalom érzése. Teljességre vágyom.

(Tisza Kata)

Egy este volt.

Már éjfél is elmúlt...

Nem tudom...nem szoktam élvezni ilyen beszélgetéseket, sőt kerülöm is. Igaz ez nem volt olyan durva, meg kicsit talán vicces is volt.  De ezen estén vele más érzés volt, úgy mond élveztem. 

És egyszer csak elő jött egy vágy...

Sose nem szokott ilyen vágy előjönni. Most mégis...

Csak képzeletemben tudtam elképezni a vágyat...De jó lett volna, ha nyitott szemmel is átélhettem volna...

Aug. 31.

És

Dec. 9.

Mit is írhatnék? Jó egy hónapot itthon lenni...

Aztán januártól elkezdőzik újból... Egész májusig.

De legalább tetszik amit tanulok. És tanulok is, mivel nincs tv, net van, de nem nagyon netezek. Jó kicsit függőségtől elmenekülni.

Így legalább kapom a jó jegyeket...Ez meg még jobb érzést és erőt ad, hogy végig csinálnam. 

Vannak rossz dolgok...

De jó dolgok is vannak... :)

Hogy fenn maradok-e? Úgy érzem engem itt a helyem, vagyis Pécsen...Úgy hogy tervem visszajönni 2 év múlva...

Ha pesten rám talán a szerelem? Választ erre nem tudom. Sok minden megváltozik akkor...

Tanulnom kéne...írni kéne... De itthon, csak lustaság jön elő. Jobb, hogy pesten járok suliban...ott nincs lustaság...

Elkezdőzött az utolsó nap...

Legalábbis utolsó hétköznap, következő csak őszi szünetbe lesz...

Ma elmegyek anyuhoz. Iszunk utolsójára jó kávét. Meg bontok egy-két ruhát. Jó volt elmúlt 11 hónapban ott lenni...társaság...nevetés...

Aztán el kell mennem suliban kiiratkozni. Meg orvoshoz, hogy legyen gyógyszerem, meg kérek tüdőszűrőhöz papírt.

Végül P.E.-vel is utolsójára jót beszélgetünk és persze nevetünk. Persze azért, ez nem búcsú.:: Találkozni fogunk még. (: 

Ja és anyu reggel csinált palacsintát. :))) Palacsintás nap is van.:g

Szeret...és én is szeretem...

Hűha......

.....

...

..

Új időszak...jön

Nem tudom elhinni, hogy ilyen emberekkel tudtam találkozni. Előtte voltam itt egyik suliban és még jelentkezni se tudtam, pedig nem volt egészségügyi alkalmasság. Ez után kicsit len voltam...csupa hülye gondolatok jöttek elő. "nincs értelme életemnek. Nem vagyok jó semmihez"...kicsit elszállt az erőm. De lassan lassanán visszajött.

Úgy mentem pestre a beiratkozásra, hogy itt is ez lesz, hogy feleslegesen megyek fel. Erre barátságos emberek vettek körül. És nem volt akadály a betegségem. Így bizony beiratkoztam 2011.08.24-én egy budapesti iskolába... Tényleg kedvesek voltak ám...

Aztán a hölgy ajánlt kolit is. Azt mondta, ő felhívja...Felhívta,aztán minket is. És ma már 100%, hogy kolim is van. Este beszélt anyu igazgatóval, szerintem kedves ő is. :))

Szóval úgy tűnik, mégis sikerül minden... Most már csak szakmát kell megcsinálnom. Nehéz lesz...de remélem sikerül. És remélem most már jó úton járok...

Mindenesetre erős leszek! Ezek után meg főleg!

"...láttam a jövőmet és semmi sem bántott."

"...a mélyből én inkább a magasba vágyom.

Hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem,

én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem."

"Lehetséges egyszerre igent és nemet mondani valamire? Úgy vágyni valamire, hogy közben rettegek tőle?"

(S. J. Watson)

Egy döntés...

Mennyire nem mindegy egyes döntéseket meghozni. Nem tudom melyik a helyes. És félek, hogy ha rosszul válaszok akkor mi lesz a következménye. Csak gondolkozom és csak gondolkozom...

Nem is attól félek, hogy kiderül, hogy rossz döntést hoztam. Hanem anyutól... Nem sikerül, aztán ő jön: "Megmondtam...". Ez rosszabb lesz, mint a rossz döntés. Én fel tudnám dolgozni pozitívan, de ő miatta nehezebb lesz. "Megmondtam..." Milyen hülye ez a szó.

Döntést nekem kell meghozni és nem másnak. Ha nem jól döntök, én hibám. De attól nem kell ezt mondnia. Van ilyen, hogy rossz döntés, nem lehet állandóan jót hozni. Át kell élni ezeket is. Legalább tudok belőlük. Mindig próbálok pozitívan gondolkozni. De senki, ne mondja, hogy ő megmondta(lelkileg nehéz...)

Azért pozitív gondolkozás mellett néha sírok is. Mint most, mert félek...

Na jó, nem sírok.

Rámentem a "küldés"-re

És megnyomtam a bal oldalit.

Vagyis elküldtem...

Úgy éreztem ezt kell csinálom...